Úszóházi hírek

Eltelt a nyár

A döglött süllő – jó kétkilós lehetett, amíg élt, béke poraira, ámen – lassúdadon úszott lefelé a koszos vízen, fölpuffadva, fehéren. Néha megállt, és visszafelé kezdett úszni, mert amióta működésbe lépett a becsei duzzasztómű, a Tisza hol erre folyik, hol arra.

Úszott tehát a döglött süllő – hasával fölfelé --, néhány marék békalencse és egy borosüveg társaságában, melynek nyaka úgy meredt ki a vízből, mint egy agresszív felkiáltójel, mely mindenáron mutatni akar valamit.

Nézték is a döglött süllőt elegen.

-- Azannya – mondta egy horgász, aki hatméteres bottal keszegezett a partról --, ez aztán a hal! Hej, de nagy kár érte!

A süllő megállt, közvetlenül az úszó mellett, mintha csak hallgatózna.

-- Hogy honnét jöhetett ez… -- mélázott a horgász, miközben a süllő hasuszonya beleakadt a zsinórba, és lassan forogni kezdett körülötte. A víz bűzlött, s hártyás volt a teteje.

A süllő folyamatosan forgott a zsinór körül, uszonyával fönnakadva. A horgásznak kapása lett, bevágott, a horog pedig beleakadt a süllő hátába. Enyhe röhögés hullámzott végig a parton, a horgász keményen fárasztotta a vízzel teleszívódott, elnehezült, puffadt süllőt, és erőteljesen szidta. A keszegező bot karikára görbült, a víz hátán buborékok keletkeztek. Szivárványszínűek voltak, nehezen pattantak szét.

A döglött süllő partot ért, a horgász utálkozva piszkálta le a horogról. – Az uszonyába akadt… Ez sportszerűtlen – vélekedett egy járókelő.

-- Gereblyézik – röhögött a másik. A horgász visszarúgta a döglött süllőt a vízbe, és még mindig szidta. Eközben az úszóházon, alig száz méterre innen, fucsa dolgok történtek.

-- Odanézz, egy kis kecsege – mutatott a vízre egy fiú, s valóban: egy alig húszcentis döglött kecsege úszott a sodorvonalban, lefelé.

-- Ott egy másik…

-- A harmadik…

-- Ott úszik egy egész csomó!

A kis kecsegék frissek voltak, némelyikük még mozgott is, ámbár nem sokáig. Tízesével merítették ki őket a gyerekek, s most már százával úsztak lefelé a folyón. Került egy fotós is, aki lefotózta a töméntelen kis halat. A fotós pihenni és nyaralni érkezett ide családjával együtt Pestről, és igazán nem gondolta, hogy strandos-matracos, nyári képek helyett haldögökre süti el utolsó kockáit.

A döglött süllő mindazonáltal ott lebegett a két úszóház között. Aztán besodródott a ponton alá, ott megakadt, és széltében érdekes szagokat árasztott.

-- Mi ez? – fintorogtak a napozók a deszkákon, és ezzel lassan el is telt a nyár.

Farkas Csaba

 

 

 

Köteteim

00ABalatonrol_halakrol.jpg01A_kozelito_haz.jpg02Balatonozasok_kora.jpg03Vizek_partjan_horgaszva.jpg04A_napfenyfolt_sulya.jpg05Mozdulatlan_eso.jpg06Naphal_lampafenyben.jpg07Tenger_a_telefonban.jpg08Balaton_hal-alom.jpg09Halak_a_varos_folott.jpg10To_a_levegoben.jpg11Gyalog_a_hidon_at.jpg12Yasmina_belem_olvas.jpg13Uszohazi_Hirek.jpg14A_kapu.jpg15Maganbirodalom.jpg