Gyalog a hídon át

Kerek egy esztendő

Nagyszüleink ismerték még a napok nevét. Tudták, mikor van Gyertyaszentelő, Húshagyó, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és Szent Márton napja. S így tudniuk kellett azt is, hogy minden nap kicsit különbözik a többitől, és ezáltal az esztendő minden napja – ünnep. Egyetlen tarka örvény volt számukra az idő, melynek felfénylő pillanatai 365 naponként visszatérnek. Ma, az ezredforduló vigasztalan idején jórészt elfelejtettük az örök visszatérésnek ezeket a mindenkori ünnepnapjait. De mindannyiunkban él a sajgó vágy az elveszített világért, ahogy a gyermekkorért is, melyben közelebb voltunk a középkoriak Magna Misteriumához, mint vagyunk manapság, amikor, úgy érezzük olykor, egyetlen szürke ködbe forr számunkra a nappal s az éjszaka, meg az évszakok köre. Farkas Csaba tárcái és novellái ezt a sajgó vágyat mondják ki. Írójuk csillámló téli reggelek, hóvirágillatú tavaszi hajnalok, vadvizek és szállongó platánlevelek megigézettjeként figyeli a világot, s amint egyszerre esetleges és tündöklő rebbenéseit látja, éreznie kell, hogyan lesz a Teremtés megajándékozottja.

(Szepesi Attila, utószó)

 

 

 

Köteteim

00ABalatonrol_halakrol.jpg01A_kozelito_haz.jpg02Balatonozasok_kora.jpg03Vizek_partjan_horgaszva.jpg04A_napfenyfolt_sulya.jpg05Mozdulatlan_eso.jpg06Naphal_lampafenyben.jpg07Tenger_a_telefonban.jpg08Balaton_hal-alom.jpg09Halak_a_varos_folott.jpg10To_a_levegoben.jpg11Gyalog_a_hidon_at.jpg12Yasmina_belem_olvas.jpg13Uszohazi_Hirek.jpg14A_kapu.jpg15Maganbirodalom.jpg