Balaton, hal-álom

A tó szelídzöld színe

Thakács sokáig hiába kereste telefonon Olíviát, a készülék fásultan ismételgette: „Kérem, hagyjon üzenetet!” Aztán egyszer csak sikerrel járt a hívás. – Sziaaa! – közölte O., és gyors-hirtelen elmondotta: most jöttek meg a Balatonról, még maradtak volna, de lánya tüszősmandula-gyulladást kapott az eperfagyitól, miután kigyógyult valami rejtélyes csalánkiütésből, Audijuk kétszer is lerobbant a tihanyi kompon, egyszer oda, egyszer vissza, neki magának pedig, még az első napon, torkán akadt egy szálka, miközben hekket evett.

„Akkor az nem hekk volt”, tűnődött Thakács, s miközben O. a balatoni megpróbáltatásokat ecsetelte, kinézett a napfényben fortyogó, vigasztalan, belvárosi utcára, és elöntötte a honvágy. Hónapokig sikerült nem gondolnia a Balatonra, de most… (Gyerekkorában lehetetlen volt, hogy ne töltsön hónapokat a nagy tónál. Akkoriban még természetes part határolta a környékbeli vízszakaszt, bedőlt fákkal, hullámok-legömbölyítette, kavicsszerű barna s zöld üvegdarabokkal, „kecskekörmökkel” és rákollókkal, melyeket a kortársak egymással csereberéltek ötévesen.)

-- Hány napot voltatok? – kérdezte Olíviától. O. folytatta a siránkozást: tízet, de bár ne lettek volna, mert… (Thakács előtt fölrémlett az aligai magaspart, ahonnét először nyílik ki a Balatonra érkező előtt a szelídzöld tó; látta, amint felesége, Á. immár bronzbarnán, lenyúl a féllábszárig érő vízbe, kezében félig nyitott konzervdoboz, benne tízcentis hallal. Folyami géb – Neogobius fluviatilis --, eredetileg fekete-tengeri faj, a konzervdoboz pedig az ikráit rejti. Ezeket őrzi.)

-- De legalább nyaraltatok… -- mondta irigykedve Olíviának, miután O. befejezte a hajósládára való panaszt. (Thakács korábban azt tervezte: halsütőt nyit a parton, de eszébe jutott a balatonhomályosi lángossütő esete, aki profilját ki akarta bővíteni hallal, aztán egy szép napon árokparton találták meg, arccal a fűre borulva, háromágú szigonnyal csigolyái között. Thakács ezek után úgy döntött, nem akar fej nélkül hátrafelé úszni a vízben, mint kezdő balatonozók képzeletében a hekk. „Nem szeretem a halat”, mondta, mikor megkérdezték, miért állt el a tervétől.)

-- Legközelebb mikor mentek? – kérdezte sajgó szívvel a telefonba, s felrémlett előtte a tó fölött nyári esten több hullámban rajzó-nyüzsgő árvaszúnyogmilliárdok Balaton-zöld, áttetsző színe. – Legközelebb? – kérdezett vissza O., és ekkor kapucsengő zaja hallatszott a készülékben. – Le kell tennem – rezzent föl Olívia --, megjött a férjem. – Csókollak mindenhol, főleg a… -- mondta Thakács.

-- Köszi – mondta O.

Farkas Csaba

 

 

 

Köteteim

00ABalatonrol_halakrol.jpg01A_kozelito_haz.jpg02Balatonozasok_kora.jpg03Vizek_partjan_horgaszva.jpg04A_napfenyfolt_sulya.jpg05Mozdulatlan_eso.jpg06Naphal_lampafenyben.jpg07Tenger_a_telefonban.jpg08Balaton_hal-alom.jpg09Halak_a_varos_folott.jpg10To_a_levegoben.jpg11Gyalog_a_hidon_at.jpg12Yasmina_belem_olvas.jpg13Uszohazi_Hirek.jpg14A_kapu.jpg15Maganbirodalom.jpg